2015. június 07.

„Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet színpadát!"
(Petőfi Sándor: Ki a szabadba!)

A tanulás mint egy folyamat akkor hatékony ha a tanulóink örömüket lelik benne és a mélyebb érzelmeiket is megmozgatja. Ekkor nő az új ismeretek befogadásának képessége, mélysége és az agy is jobban működik, ha pozitív érzelmekkel dolgozik.

Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az intézményünkhöz tartozó ősfákkal körülvett iskolai Tündérkertünk, valamint a szomszédunkban lévő Normafa és környéke mind megsokszorozza azokat a lehetőségeket melyek elősegítik, hogy oktató-nevelő munkánk a diákjaink számára fokozottan örömteli legyen. Mindezekből kiindulva arra törekszünk, hogy iskolánk páratlan földrajzi elhelyezkedését kihasználjuk s ha jó az idő és kedvünk is van hozzá, akkor kilépünk az iskola kapuján és máris a szabadban folytatjuk a tanulást és a tapasztalatszerzést. A 9. osztály diákjaival elhatároztuk, hogy a sok szép fonalból szövött tárgy készítése után most különböző növényekkel fogunk szőni. Így útnak indultunk és a gyermekvasút mellett haladva növényeket gyűjtöttünk. Időnként meg-megálltunk, simogattuk egy kicsit a lelkünket és az éppen virágzó orgonabokrok mámorító, dús illatát szívtuk magunkba. Kihasználtuk a természetben rejlő pazar élményforrásokat, fejlesztési lehetőségeket és nemcsak szagoltuk a növényeket, hanem megfigyeltük a színüket, formájukat, magasságukat, tapintásukat és azt is hogy hogyan táncolnak a szélben. Így a több érzékszerven keresztül szerzett tapasztalatok mélyebben raktározódtak el a gyermekeinkben. Örömmel tapasztaltuk, hogy az egyébként csendes, kevésbé beszédes tanuló is megnyílt és a véleményét megfogalmzata: "ez szúrós", "vigyázz, mert tüskés!".
Növénygyűjtés közben a játszótérnél megálltunk és nagyon jókedvűen játszottunk. Megfigyelhető volt, hogy a kevésbé sportos és aktív tanulóink is, az osztályközösség motivációjának hatására nem zárkóztak el a számukra eddig szokatlan játékfeladattól és annak ellenére, hogy először kicsit tartottak a csúszkán lesiklástól, a biztatásunkra felmásztak az emelkedőre és többször is lecsúsztak. A közös, vidám játéktól megfáradva visszasétáltunk az iskolába. Tízórai után kimentünk a kertbe, elkészítettük a szövéshez szükséges keretet, amihez két hosszú botot és felvetőfonalat használtunk. A növényeket tulajdonságaik alapján csoportosítottuk és egyben a matematika órákon tanult ismereteket is gyakoroltuk.: hosszabb, rövidebb, vékonyabb, vastagabb és sorra vettük a színeket is, sárga, lila, zöld, barna. Miután e tulajdonságokat megbeszéltük elkezdtük a szövést. A gyerekek izgatottan állták körül az iskola Tündérkertjében készített szövőkeretet és arról kezdtek vitatkozni, hogy melyik növényt szőjük az első sorba, majd a másodikba, a kék színű után melyik másik szín következzen. Jó érzés volt hallani, hogy a tanév folyamán sokat gyakorolt matematikai fogalmakat diákjaink helyesen használják és a vita közben érveket és ellenérveket fogalmaznak meg. Miközben tanulóink a felvetőszálak közé bujtatták a növényeket játszva gyakorolták az előtte-mögötte, hárul-elöl fogalmakat is, közben a szem-kéz koordináció és a finom motorika fejlesztésével elkészült a 9. osztály új fali dísze: a növénykép.
A fényképeket nézegetve boldogan gondolunk vissza erre az örömökben gazdag, sikeres délelőttre.
„ Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." (Wass Albert)

Boros Attiláné  
gyógypedagógus