2015. május 04.

Kora tavasszal iskolánk udvarán veteményes kertek kialakítására került sor. Minden osztály kapott egy kis ágyást, melybe hagymákat és különböző zöldségek és virágok magjait ültetheti el és gondozhatja. Tanulóink és mi pedagógusok is nagyon örültünk ennek a lehetőségnek, hiszen tudjuk jól, hogy ebben az ökológiailag válságos korszakban fontos, hogy oktató-nevelő munkánkban a környezeti nevelés hangsúlyos helyet kapjon, másrészt pedig kihasználva iskolánk nagyszerű földrajzi lehetőségeit egy-egy számolás-mérés, olvasás-írás óra után bizony nagyon jól esik a friss levegőn fizikai munkát végezni.

Szerencsések vagyunk, hogy a környezettudatosságra neveléshez szükséges szemléletformálás és az ezzel együtt járó munka, nemcsak az iskola épületének falain belül valósulhat meg, hanem intézményünk udvarán is. Ez utóbbiak eredményességét, valamint ehhez kapcsolódóan diákjaink személyiségformálását is meghatározóan elősegíti, hogy pedagógusaink rendelkeznek mindazokkal a kerti munkákhoz szükséges szakmai ismeretekkel és attitűddel, melyek az ökológiai, természet-és környezetbarát szemlélet kialakításának folyamatában követendő mintaként szolgálnak.
Mindezek tudatában az osztályok tanulói a pedagógusok irányításával nagy örömmel és lelkesedéssel kezdték a komposztálótól nem messze található saját kis ágyásukat felásni, gyomtalanítani, majd gereblyézni. Munkálataik során megismerkedtek a földigilisztával, már tudják, hogy hasznos állat. Közben megtanulták a kerti eszközök nevét és azt is, hogy melyik szerszámot mire és a balesetek elkerülése érdekében hogyan használják. Mindezeknek a megtanítását és tudatosítását is hangsúlyosnak tartjuk, hiszen a kerti munkák során, például a kapa használata közben fontos, hogy tanulóinkban saját magát és közben a másikat is óvó és védő magatartásforma alakuljon ki. Ez az alapja az együttműködési képesség és az önálló munkavégzés elsajátításának.
A talaj előkészítése után a hagymák és magok elültetése következett. E munkavégzésnél is lehetőség volt arra, hogy még a korábbiakban, az osztálytermekben, a növények életfeltételeiről tanultak itt ismétlésként újból elhangozzanak. Szó esett arról is, hogy melyik növényt, így például a kaprot milyen ételbe tesszük bele, nyersen vagy főve fogyasztjuk. Jó volt megtapasztalni, hogy a tanulóink minden kérdésre tudtak válaszolni.
Nemcsak az iskolában tanultak kerültek elő, hanem az otthonról hozott ismeretek, a kovászos uborka receptje és a kapros-túrós lepényé is. Ez utóbbiak elmesélése lehetőséget adott gyengébb fizikumú diákjainknak, – akik nem bírják úgy a kapálást, az ásást és a hajolást mint társaik – hogy egy-egy fűszernövény konyhai felhasználásának megemlítése által ők is kivegyék részüket a kertészkedés témaköréből.
Ahhoz, hogy az ágyások teremjenek még sok gondoskodás szükséges. Diákjaink megtanulják, hogy a kötelezettségek vállalása folyamatos teljesítésre kell, hogy ösztönözzön. Ezért a délelőttök folyamán az elméleti tanulást megszakítva tanulóinkkal kisétálunk a kertbe és a „jó gazda szeme hizlalja a termést" mondás szerint figyeljük, hogy melyik magocska indult már fejlődésnek. Közben verselgetünk, énekelünk, találós kérdéseket teszünk fel: „Kis koromban nyersen esznek, ízét adom a levesnek. Barátom a petrezselyem egy csomóba kötik velem. Mi az?" Ha kell öntözünk vagy egy-egy előbújt gyomot távolítunk el. Tanulóink a másik osztályok ágyásait is tanulmányozzák, persze ügyelve arra, hogy a szépen körbekerített veteményesekbe ne lépjenek be s ezzel olyan szokásrendszert igyekszünk kialakítani, melynek eredményeként vigyázunk mások és magunk munkájára is.
Sétánk befejezéseként körbejárjuk az udvart, integetünk az iskola épülete előtt elrobogó gyermekvasút utasainak, felfigyelünk a környezetünkben nyíló csodákra, gyönyörködünk a már kibújt tulipánokban, a bimbózó rózsabokrokban és vidáman énekelve bemegyünk az osztályterembe: "Kiskertemben uborka, reá kapott a róka..."

Boros Attiláné  
gyógypedagógus