2016. május 05.

Az állatkerti látogatás élménye mindenki számára más és más, mégis van valami, ami közös. A rácsodálkozás az élő állat vagy növény tökéletességére, erejére, ugyanakkor a védtelenségére. A zoopedagógiai foglalkozások ennek az élménynek a megtapasztalásához nyújtanak lehetőséget a gyerekek számára. Ahhoz, hogy a folyton száguldó világban egy pillanatra megálljanak, egymásra és az őket körülvevő értékekre figyeljenek, megérezzék és megértsék az élő szervezetek lényegét és üzenetét.

Ilyen élményben volt részünk csütörtökön, amikor a Fővárosi Önkormányzat jóvoltából részt vettünk egy zoopedagógiai foglalkozáson, amelyet az állatkertben lévő Varázshegyben tartottak. Már a helyszín neve is várakozással töltött el bennünket. A gyerekek forgószínpad- szerűen két csoportban vettek részt a foglalkozásokon.
Az egyik helyszínen egy óriáskígyót, a labdakígyót simogathatták meg, és közben nagyon sok érdekes dolgot megtudtak róla. Többek között azt is, hogy egyáltalán nem nyálkás, ahogy sokan gondolják. A legbátrabbak rögtön megsimogatták az állatot, volt, aki kis rábeszéléssel, segítséggel. Olyan tanulónk is akadt, aki már a nézésével is megelégedett, simogatni nem szeretett volna.
A következő állat, amivel találkoztunk, egy fehér patkány volt, amelyik a lakóhelyétől egy labirintuson keresztül jutott el a gyerekekhez. Hogy milyen ügyesen talál ki a labirintusból, azt a labirintus fölé helyezett tükörből néztük meg. Ez a patkány nagyon szeretett egy hengerben üldögélni, ennek köszönhetően a henger végén kilógó farkát minden bátor vállalkozó megsimogathatta. Az igazi élvezetet az jelentette, amikor a gyerekek tenyereiket szorosan egymás mellé fektetve járdát képeztek az állatnak, ami gyorsan végig szaladt a számára rögtönzött élő úton.
A másik helyszínen kisebb élőlényekkel ismerkedtünk testközelből, majd valódi koponyákat vizsgálgattunk. Lehetőségünk nyílt nagyítóval gyűrűsférget vizsgálni, a lisztbogarat és lárváit megtapintani, hatalmas, kakaós csiga-formára összetekeredett ezerlábút simogatni. Aki elég erősnek érezte magát, felemelhette egy jegesmedve koponyáját. A koponyák segítségével kipróbáltuk, hogy egy jegesmedve tápláléka, a fóka koponyája valóban belefér-e a medve szájába. Megsimogattuk egy birka fogsorát is, ami olyan érzés volt, mintha egy sajtreszelőn húztuk volna végig a kezünket.
A gyerekek élvezettel vettek részt a foglalkozásokon, érdeklődők voltak, sokat kérdeztek. A fennmaradó időben meglátogattuk az Elefántházat, ahol elégedetten lakmározott az elefántmama és kicsinye. Itt különböző állati kültakarókat tapinthattunk meg, többek között krokodilbőrt, levedlett kígyóbőrt, zebrabőrt, egy nagy teknőspáncélt és különböző madártollakat. Mindezek után bebújtunk a szurikáták alagútjába, ami jókedvű lezárása volt ennek az élménydús programnak.

Schrantz Anett 
gyógypedagógus