2014. május 01.

Intézményünkben az egyéni bánásmód elvét alkalmazva igyekszünk a legpontosabban feltárni a tanulók meglévő képességstruktúráját annak érdekében, hogy személyre szabottan készülhessen el a tantárgyi rehabilitációs és a habilitációs, rehabilitációs foglalkozások alapdokumentuma, az egyéni fejlesztési terv.

Az egyéni fejlesztések során alkalmazható egyik lehetséges terápiás eljárás a Tervezett Szenzomotoros Tréning, amely a nagy- és finommozgások fejlesztése során érleli, strukturálja tovább az idegrendszert. A terápia következtében adekvátabb lesz a viselkedés, tartósabb a figyelem, a feladatmegoldás, a finommozgás, a szabálytudat és a szabálytartás növekszik.
A terápia megkezdése előtt egy állapot és mozgásvizsgáló teszt felvételével a tanuló aktuális állapotának a diagnosztizálására van lehetőség.

A teszt előnye, hogy nagyrészt nonverbális, utánzáson alapul a feladatok végrehajtása, így elmarad a teljesítményszorongás.
Az állapot- és mozgásvizsgálat 5 területen valósul meg:
1. Idegrendszer érettsége
2. Mozgásvizsgálat
3. Testvázlat, térbeli tájékozódás, lateralitás
4. Taktilis terület (tapintásra vonatkozó)
5. Ritmusvizsgálat

A továbbiakban Szabó Éva intézményünk pedagógusa ismerteti a Szenzomotoros Állapot és Mozgásvizsgáló eljárás lényegét.

A TSMT teszt felvétele pontosíthatja a hiányosságok felmérését és lehetővé teheti a hatásos terápia megválasztását.

I. Az idegrendszer érettségének felmérése:

A vizsgálat 8 résztesztből áll. Az 1., 2., 3., és 4. vizsgálatban a csecsemőkori reflexek egyes maradványtüneteit figyeljük meg. Tartós fennmaradásuk (kiválthatóságuk) esetén a megfelelő poszturális szabályozás, a szem-kéz koordináció, az egyensúlyérzék és a mozgáskoordináció fejletlensége is tapasztalható,
de megkésett beszédfejlődés, illetve részképesség-kiesés, valamint tanulási és magatartási problémák esetén is figyelemre méltó késői kiválthatóságuk. Fennállásuk miatt az idegrendszerben a kéreg alatti szabályozás automatizációja és az itt található idegrendszeri területek működésének integrációja késik. Ennek következtében a magasabb, kérgi struktúrák fejlődése és működése diszharmonikus, megkésett vagy részleges, az ingerületi és gátlási mechanizmusok szabályozása éretlen. Az 5. vizsgálat a dominanciákat vizsgálja, melynek zavara (keresztezett vagy kevert formák) indirekt módon hátráltatja a jobb és a bal irányok egyértelmű megkülönböztetését. Ezt az érési késést, csak terápiás módon lehet behozni. A 6. vizsgálat a kokontrakciós készséget, vagyis a testtartás biztonságos beállítására vonatkozó izomtónus szabályozás és a testre kívülről ható erők hatására válaszra kialakított, az egyensúlyszervvel szorosan összekapcsolódó motoros válasz minőségét jelzi. A 7. állásegyensúly-vizsgálat rámutat a koncentráció és figyelemzavarokra, az éretlen statikus egyensúlyi reakciók különösen a megkésett mozgásfejlődésű figyelemzavaros és hiperaktív gyerekekre jellemzők. A 8. a forgás utáni szemmozgás vizsgálatával kapott eredmény az egyensúlyi rendszer érettségét mutatja. Az idegrendszer harmonikus fejlődése esetén az idegrendszerben a szenzoros integráció érettsége határozza meg az életkorral átlagosan elvárható adekvát viselkedést és a kognitív telejesítményt. A vesztibuláris rendszer éretlensége összefügg ezzel a szenzoros integrációs éretlenséggel.

II. Mozgásvizsgálat:
A mozgásvizsgálat 6 részből áll. A kapott eredmények alapján direkt módon feltérképezhetjük a térbeli tájékozódási képességet, a kéz- és lábmozgások koordinációját, a dinamikus egyensúlyérzéket, a kézügyességet, a ritmusérzéket, a szem-kéz koordinációt. Indirekt módon pedig információt kapunk a feladat-tudatról, az impulzivitás gátlási készségről, az egyidejű többirányú figyelemről, a szerialitási készségről, az esetleges rejtett agresszivitásról, a mechanikus számolási készségről 10-es számkörben, a célzó mozgások koordinálásáról, valamint a védekező reakciók kiválthatóságáról. Ez utóbbi egyébként az alacsony szintű, kéreg alatti idegrendszeri működés jele.

III. Testkép, térbeli tájékozódás, lateralitás
Az ember alkalmazkodási folyamatainak megvalósításához, a külvilágban való tájékozódáshoz, a környezetből érkező ingerek megfelelő lokalizálásához szükséges, hogy a szervezet részei között, valamint a szervezet és a környezet között fennálló fizikai relációk folyamatos észlelése, kéreg alatti vagy tudatos értelmezése megtörténjen. Ezeknek az információknak az összerendezését, magasabb funkcionális egységbe való integrálását a testvázlat fogalmával jelöljük. A test személyi zónájának alakítása, a térbeli tájékozódás, a jobb-bal diszkrimináció ezzel párhuzamosan történő folyamatos fejlődés eredménye, a gyerek jobb tájékozódását segíti elő, s továbbra is összefügg a nagymozgások és a finommozgások fejlettségével. A lateralitás a saját testen való tájékozódást, a jobb és baloldal megkülönböztetési képességét jelenti.

IV. Taktilis terület
A bőr az az érzékszervünk, mely a 8. gesztációs héttől kezdve folyamatosan közvetíti a taktilis (később differenciálódó módon a nyomás, hő, fájdalom és mélyérzésekért felelős) ingereket az idegrendszer felé. A bőrfelszín és az idegrendszer egyaránt ektodermális eredetű, a bőr a legnagyobb kiterjedésű ingerfelvevő szervünk, egyszerre összeköt és elválaszt a külvilágtól. A IV. vizsgálatcsoportnál a taktilis forma- és helyazonosítást, a taktilis diszkriminációs készséget valamint a tapintással összekapcsolható keresztcsatornát és a tér-sík átfordítási relációt figyeljük meg.

V. Ritmusvizsgálat
A ritmikus ingerek felfogásának fontossága a motoros és kognitív készségek szinte minden területére kiterjed.