2014. április 25.

Minden ember múltjához és jelenéhez tartoznak olyan szavak, melyeket ha meghall, akkor egy pillanatra megáll és életének arra a kis szeletkéjére emlékszik vissza, amit a hallott szó felelevenít benne. Ilyen a szerelem, társ, gyermek, küzdelem, öröm, bánat, hit és még sorolhatnám. A magyar nyelv gyönyörű és szerencsére él bennünk az a hagyományainkat megőrző tenni akarás, ami a régi szavaink továbbélését is segíti.

 

Gyermekkorom vidéki nyaralásaiból őrzök olyan szavakat, melyeket ma már nem használunk, de olykor ha meghallom az emlékek képeit idézi fel. Amikor mezítláb rohangáltam a fűben a szomszédban lakó idős néni, miközben a nyiknyóknyak adta a moslékot hányszor rám szólt: „vigyázz, mert ákics megy a lábadba!" Legközelebb, hosszú évek múlva, a népi játszóházi foglalkozásvezetői továbbképzésen, a néprajz előadáson találkoztam ezekkel a kifejezésekkel, ahol olyan régi szavakkal is megismerkedhettünk, melyek egy-egy anyag megmunkálásához hozzátartoznak vagy magát a tevékenységet nevezik meg. Ilyen a söndörgetés és a csicsogtatás. Már akkor elhatároztam, hogy e kedves népi kifejezéseket is tovább fogom adni a gyermekeknek, hadd ivódjon bele a gondolatvilágukba, emlékképeikbe. Mielőtt rátérnék arra, hogy ezek a szavak mit jelentenek, szeretném megjegyezni, hogy motiváló erejük nagy! Amikor a gyerekekkel nemezeléshez készülődtem, akkor bevezetőleg elmondtam, hogy a mai órán söndörgetünk és csicsogtatunk. Minden szempár csodálkozva nézett rám és a továbbiakban már senkit sem kellett serkenteni a tevékenységre. Szerencsés helyzetben vagyok, mert iskolánkban a hagyományőrzés a személyiségfejlesztés szerves részét képezi. A gyerek pedig olyan, mint a szivacs és spontán mindent magába szív, amiről ösztönösen is érzi, hogy gazdagítja és színesíti a lelkét.
A nemezelés előtt tanulóink a nemezkészítés hagyományaival és az ezzel kapcsolatos legendákkal ismerkednek meg. A Noéhoz fűződő kedves kis történet meghallgatása fokozta a gyermekek érdeklődését. Noé meg biztos mosolygott rajtunk, mert amikor is Ő negyven nap után a bárkából kiterelte az állatokat és a kihullott állati szőrök az esőtől és a taposástól összecsombékolódtak, egy nagy nemezszőnyeget emelt fel. Továbbá azt sem sejthette, hogy sok-sok idő múlva a fiatalok nemezelni fogják a hajukat, amit rasztának neveznek el.
Iskolánkban a szövött-tárgy készítő tagozaton a hagyományok és a legendák meghallgatása után a gyapjú felhasználhatóságával is megismerkednek a tanulók. A gyermekek természetükből adódóan igénylik a manipulációs mozgásokat és a söndörgetés, azaz gömbölygetés és a csicsogtatás, vagyis az összenyomogatás azon túl, hogy a kéz izmait is erősíti, fejleszti a megfigyelőképességet, a finommanipulációt és segíti a megfelelő írásnyomaték kialakítását is. Közben edződik a türelem, a kitartás és remélem, hogy a jó hangulatban végzett közös alkotómunka kellemes emlékeket hagy gyermekeinkben.

Természetesen a fokozatosság elvét betartva, a diákok először nem szőnyeget, hanem színes golyókat készítettek. Ehhez egy vékony gyapjúszálat kis gombóccá formáltunk, majd jó szorosan feltekertük és így golyóvá hizlaltuk a gyapjút. 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután jöhetett a vizes szappanos söndörgetés, majd a csicsogtatás. Közben jó nagyokat nevettünk! Milyen jó is népzenét hallgatva csicsogtatni és söndörgetni, hogy azok a gyapjúszálak végre öszecsombékolódjanak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt követte a tulipánok és harangok készítése. Ehhez formás krumplikat választottunk, melyeket különböző kereszt irányban, jó szorosan, bevontuk nemezzel, majd söndörgettük. Utána kicsicsogtattuk belőle a fölösleges szappanos vizet és ismét söndörgettünk, de most már szárazra. Kisollóval kettévágtuk, a krumpliról ügyesen lefejtettük s a végén a szirmokat alakítottuk ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A végén, sodrással nemez-zsinórt készítettünk, ez lett a tulipánok szára. 

 

 

 

 

 

 

 

Ahol tulipánok vannak ott katicabogárnak és pillangónak is lenni kell, így a vizes-szappanos nemezelést a tűnemezelés követte. A pillangót és a katicabogarak pöttyeit, csápjait és lábait tűnemezeléssel készítették a gyermekek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elkészült munka a terem dísze lett.
(A háttérben szövött tárgyak láthatók, melyek Tar Bea tanárnő gyermekeinek az alkotásai).

 

 

 

 

 

 

 

  

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Húsvéti nemeztojásokat is készítettünk, amit a lelkes és ügyes diákjaink tűnemezeléssel díszítettek.

 

 

 

 

 

 

 

Az egyszerű munkától haladtunk a bonyolultabb felé. Iskolánkban nem csak a szövést, de a nemezelést is átszövi a hagyományőrzés és a mesevilág. Így készült a répafát ábrázoló nemezelt díszpárna is, ami szintén egy közös alkotómunka.

 

 

 

 

 

 

 

Visszatekintve a nagyon vidám és mozgalmas foglalkozásokra, gyermekeink sok tapasztalatot szereztek és szeretném, ha ez a jövőben gyarapodna. Úgy gondolom, hogy ebben a „műanyag" világban olyan tevékenységgel lettek gazdagabbak melyekre mindig szívesen fognak visszaemlékezni.

„ A gyermek élete olyan, mint egy papírlap, melyen minden arra járó nyomot hagy."
(Kínai közmondás)

Boros Attiláné    
(Szemerédy Kinga)
gyógypedagógus