2014. március 25.

„A gyerek olyan, mint egy sűrűn teleírt pergament, tele van első látásra megfejthetetlen hieroglifákkal, írásjelekkel, melyeket fel tudunk oldani vagy egyéni tartalommal megtölteni. Én mégis azt kérdezem, hogyan segíthetném abban, hogy önmaga lehessen?"

Janusz Korczak     
(gyógypedagógus, író)

Intézményünkben a tanulók a szövött-tárgy készítő szakon, többféle technikával ismerkednek meg. Nagyon fontos, hogy a gyermekek szeressék, illetve megszeressék azt, amit csinálnak. Ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha a tevékenységhez kellemes élmény és emlék is társul. Erre nagyon jó lehetőség volt az egyik őszi kirándulás alkalmával összegyűjtött ágak, botok, különböző fajtájú növények megszövése. Az ágakból és botokból kötél segítségével egy keretet készítettünk és ebbe szőttük bele a mi növényképünket, ami azóta is a csoport termének falát díszíti.
A téli napokon megtapasztaltam, hogy a gyermekek örömmel idézik fel a kirándulás, majd a szövött növénykép készítésének történetét és menetét. Márai Sándor megállapítása jut eszembe: „ A művészet élmény, mely felveri az életörömet! " Ehhez a szövés minden formája nagyszerű lehetőséget kínál.

Módszertani megtanításuk alkalmazkodik a középsúlyos értelmileg sérült fiatalok testi és lelki adottságaihoz. A munkafolyamatok elsajátítása során a kivitelezést úgy valósítjuk meg, hogy biztosítva legyen a tevékenységek változatos, egymásra épülő folyamata. Így a váltós kereten készült szövésből, a tanulók fantáziáját, képzeletvilágát megmozgatva még egy kedves mesefigura is készülhet. Csupán csak meg kell álmodni, az elkészítése egy közösségi munka.

Iskolánk alkotóműhelyében a mesevilágából, így született meg a spongyabob. Az egyik tanuló a testét kis váltós kerettel készítette, társa pedig mindkét karját és lábát körmöcskézte. Itt van ez a kedves, öreg Mazsola is! Az egyik gyermek a testét karmantyúbabán, fejét kis tarisznyaszövőn, egy másik diákunk a karjait szintén körmöcskével alkotta meg. Még sorolhatnám a tanulók érzelemvilágát, élményeit és álmait kifejező sok-sok szép mesefigura és báb születésének folyamatát. A képek magukról mesélnek.

Fontos tehát, hogy a gyermekek ne pusztán „csak" szőjenek, hanem a kész szövött és körmöcskézett darabokból közös erővel, figurákat vagy bábokat alkossanak, amit később mindig élmény lesz levenni a polcról, nézegetni és magukhoz ölelni. Míg készül, fejlődik a kreativitásuk, kézügyességük és a szemek, orrok, szájacskák készítésénél jó alkalom nyílik a különféle anyagok megismerésére, az esztétikai és vizuális nevelésre is. Helyesen irányított kérdésekkel ösztönözzük a diákokat a különbségek, hasonlóságok észrevételére. A közös megálmodásnak pedig jelentős közösségformáló ereje van.

A tanulásban gyenge, de az egyébként kreatív tanulónak is lehetőség adódik arra, hogy valamiben Ő is kitűnjön. Jó megtapasztalni, hogy a szótlan, visszahúzódó gyermek egyszerre csak megnyílik és ötletei lesznek. A különböző ötletek, nézetek összehangolása, a másik véleményének tiszteletben tartása pedig fegyelemre nevel. Ismerve a gyerekek képességeit, törekszünk arra, hogy lehetőség szerint minden gyermek számára megtaláljuk az alkalmas részfeladatot és „ne lógjon ki" senki a közös munkából. Ezt bizonyítja az, amikor egy másik pedagógus vagy vendég érkezik az osztályba és ráismer egy-egy mesefigurára, mindegyik gyermek szeme felragyog: „én szőttem a testét", „a kezét pedig én körmöcskéztem", „a sálját én készítettem", „én az összevarrásnál is segítettem"!

Én pedig azt kérdezem, hogyan segíthetném még abban, hogy önmaga lehessen?

Boros Attiláné  
(Szemerédy Kinga)
     gyógypedagógus  

Kis vakkereten szövött faliképKözepes vakkereten szövéssel készül a fa.
A süni alatta már jól érzi magát