2014. január 06.

Gondolatok a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók közoktatási ellátásáról

A témával kapcsolatban – gyógypedagógiai tanárként, közoktatási szakértőként, gyógypedagógiai szaktanácsadóként, intézményvezetőként szerzett szakmai tapasztalataim alapján - megfogalmazott gondolataim kifejtésével elsősorban a szülőknek szeretnék segítséget nyújtani ahhoz, hogy a meglévő lehetőségek közül gyermekük számára a legjobban megfelelő ellátást választhassák.

A 2012. szeptember 1-től hatályos Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény alapvetően átalakította a magyar közoktatás rendszerét.

A jogi szabályozás előírásai közül a sajátos nevelési igényű gyermekekre, tanulókra vonatkozókat veszem számba arra vonatkozóan, milyen valódi lehetőségeket biztosít az intézmények és az érintettek számára a felzárkózáshoz, a társadalmi kirekesztődés elkerüléséhez.

A jogszabály bevezeti a kiemelt figyelmet és a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló fogalmát, valamint újra fogalmazza a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló meghatározását. A definíció a klasszikus fogyatékossági kategóriák mellé újra az egyéb pszichés fejlődési zavar kifejezést, amely 2003-tól 2007-ig már szerepelt a sajátos nevelési igényű tanulók körének meghatározásában.
Tehát a jelenleg érvényes definíció a következő: „Sajátos nevelési igényű gyermek tanuló az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrumzavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem-vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd." (2011. évi CXC. törvény)
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók különleges bánásmódot igénylő, de nem sajátos nevelési igényűek.

A jogszabály kinyilvánítja, hogy a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulókat ellátó közoktatási intézmény, amely a szakértői bizottság véleménye alapján vehető igénybe. Ezzel megszünteti a fordított integrációs ellátási forma lehetőségét.

A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése, a tanulók iskolai nevelése-oktatása, továbbá kollégiumi nevelése, ellátása megvalósulhat szegregált gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, mint amilyen a mi intézményünk is.
1993-tól (az 1993. évi Közoktatási törvény vezette be ezt az ellátási formát) történhet a közoktatási ellátás integráltan, a többi gyermekkel, tanulóval együtt a többségi intézményekben. Ezt a lehetőséget a Köznevelési törvény is megtartotta. Arról, hogy ki milyen ellátási formában részesülhet a szakértői bizottság egyedileg, a gyermek, tanuló megismerése után dönt.
Már 1993-ban megfogalmazást nyert az a szabály, hogy csak olyan intézmény vállalhatja magára a sajátos nevelési igényű tanulók akár szegregált, akár integrált nevelését, oktatását, fejlesztését, amely rendelkezik az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. Sajnálatos, hogy ennek a rendelkezésnek a jogszabály hatályossága idején és ma sem sikerült teljes mértékben érvényt szerezni.
Ez a szabály a köznevelési törvényben is megfogalmazást nyert.
A hatályos jogi szabályozás szerint a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló integrált neveléséhez, oktatásához az alábbi feltételek szükségesek:
- szakirányú végzettségű gyógypedagógus
- a foglalkozásokhoz speciális tanterv, tankönyv, valamint speciális gyógyászati és technikai eszközök,
- a fejlesztési területek szakértői bizottság által történő meghatározása.
A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló neveléséhez, oktatásához szükséges speciális szakképzettséggel rendelkező szakember utazó gyógypedagógusi hálózat útján is biztosítható.
A köznevelési törvény lehetővé teszi egy új közoktatási ellátási forma megvalósítását, ez a „részben együtt" történő nevelés, oktatás, a részleges integráció. Ebben az ellátási formában a sajátos nevelési igényű tanulók a készségtárgyak tanóráin, valamint a szabadidős és sportfoglalkozásokon a többségi gyermekekkel együtt vesznek részt. Ez az ellátási forma jelenleg nem elterjedt, sem az elmélete, sem a gyakorlata nem kidolgozott.

Ahhoz, hogy az integrált ellátás eredményes legyen a köznevelési törvény által megfogalmazott feltételeken kívül szükség van a sajátos nevelési igényű tanulóval foglalkozó egyes pedagógusok, elfogadó, befogadó hozzáállására, magas színvonalú szakértelmére.
Ezek az alábbiak:
· ismereteik bővítése, gazdagítása a sajátos nevelési igényű tanulók nevelése-oktatása-fejlesztése vonatkozásában önképzéssel, továbbképzéssel,
· együttműködés kiépítése és fenntartása a speciális szakemberekkel (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, iskolapszichológus, mentálhigiénés szakember stb.),
· a segítő, támogató, fejlesztő értékelés alkalmazása,
· elfogadó és felelősségtudattól vezérelt pedagógusi attitűd, optimizmus, önbizalom, empátia, kreativitás, a problémamegoldás, a konfliktuskezelés képessége,
· olyan személyiségtulajdonságok, mint a kitartás, türelem, határozottság, következetesség, tapintat, derű, megértés, nyitottság, áldozatkészség, rugalmasság.

Amikor a fogyatékos tanulók integrált közoktatási ellátásáról szólunk, véleményem szerint különbséget kell tenni az ép értelmű testi és érzékszervi fogyatékosság miatt sajátos nevelési igényű és az értelmi fogyatékos gyermekek ellátásáról.
Az ép intellektusú testi, érzékszervi fogyatékos gyermekek, tanulók integrációja eredményes. Ép kognitív képességeik lehetővé teszik a tanulásban, a tanórán kívüli tevékenységekben a többi tanulóval való együtt haladást, tehát az együttoktatást, együttnevelést.
Az értelmi fogyatékos tanulók integrált nevelését, oktatását felelősségtudattal át kell gondolni, hiszen ebben az esetben a tanuláshoz szükséges kognitív képességek sérültek. Nagy odafigyelést, rendszeres, napi felkészülést, a differenciáló pedagógiai módszer készségszintű alkalmazását követeli meg az osztályt tanító többségi pedagógusoktól, hogy az iskolában eltöltött idő minden részében a tanuló az állapotának, személyes adottságainak megfelelő pedagógiai ellátást kapja.

Pedagógiai pályafutásom során jó és rossz példát is volt alkalmam tapasztalni. Vannak jó gyakorlatok, amelyek évek óta jól működnek, de arra is van példa, hogy az értelmi fogyatékos tanuló elszigetelődik, kirekesztetté válik. Sérült személyiséggel, szorongva, minimális tárgyi tudással kerül vissza valamelyik szegregált intézménybe, ahol az egyéni bánásmód elvét alkalmazva igyekeznek javítani állapotán.

A fentieknek megfelelően a sajátos nevelési igényű tanulók ellátásában szükség van a szegregált intézményekre, ahol a fogyatékos tanulók megkapják az egyéni szükségleteiknek, sajátos nevelési igényüknek megfelelő korrigáló, kompenzáló, habilitációs- rehabilitációs gyógypedagógiai ellátást.
Az integrált ellátási formát evidens lehetőségként kezelve tartsuk szem előtt és ahol a tanuló érdeke úgy kívánja ez valósuljon meg. Azonban tudomásul kell venni azt a tényt, hogy az integrált ellátási forma megjelenésétől eltelt 20 év nem volt elég ahhoz, hogy az integráció a társadalmi tudatban normává váljon.
Gyakran alternatív fogalomként használjuk az integráció és az inklúzió fogalmát. Azonban az a reform, amely során az inklúzió mint szemlélet megjelenik a társadalmunkban még várat magára. Az inklúzió megvalósulásához a közoktatás rendszerében, a társadalmi, gazdasági élet területén számos feltétel szükséges, amely egyszerre nem valósítható meg. Igény, elmélet szintjén azonban mindenképpen szükséges foglakoznunk ezzel az új iskolakultúrával, noha tudjuk, hogy költségigényessége miatt a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a megvalósulásának.

Végezetül azt javaslom, hogy olyan ellátási formát válasszunk a sajátos nevelési igényű gyermek számára, amely a saját optimális fejlettségi szintjére igyekszik eljuttatni a tanulókat kognitív, morális és szociális síkon egyaránt, megtalálva a megfelelő eljárásokat, módszereket, eszközöket.
Vezéreljen bennünket az a tudat, hogy minden gyermek boldogságra született és nincs az az elmélet, amely alapján bárki elveheti gyermekeink boldog gyermekkorát, szorongásokat kialakítva bennük iskolába járásuk idején.

Ammerné Nagymihály Emília
igazgató