2016. november 28.

Iskolánkban fontos feladatnak tekintjük, hogy segítsük a diákok kortárs kapcsolatainak alakítását. Ehhez mind a tanórai, mind a szabadidős lehetőségeket igyekszünk kihasználni, szocializációs folyamataikat minél jobban erősíteni.
Fejes András így fogalmazza meg a szocializáció gondolatát:
„A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amely során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és az elvárt viselkedésmódokat."

Diákjaink esetében nehezített lehet a szocializációs folyamat, akár diszharmonikus személyiségfejlődés, akár magatartászavarok, esetleg nem mindig következetes szülői magatartás miatt.
A szocializációs képességek területén akadályozó tényező lehet:
• a normakövetés képességének zavara;
• a kooperatív készségek hiánya;
• kritikátlanság;
• az önfegyelem hiánya;
• kommunikációs zavarok. (Hatos, 2005.)

Az értelmi akadályozott tanulók esetében a pedagógiai tevékenység interakciós segítség is a külső világ megismerésében. A gyermekek, fiatalok nevelése nem csupán szocializációs aktus, hanem perszonális - szocializációs integrációs folyamat is. (Speck, hivatkozza Hatos, 2005.)

Az iskola feladata, hogy szociális beilleszkedésre készít fel azzal, hogy képessé tesz kapcsolatokra és kapcsolatokhoz segít. (Hatos, 1996, 2005.)

A szociális integráció kétoldalú folyamat, amely a személyre és a környezetére is vonatkozik. A folyamat során az egyén megismeri a környezetében lévő különböző szerepeket és viszonyokat.
Pedagógusként feladataink közé tartozik a kapcsolatteremtő és kommunikációs képességek fejlesztése, az elemi és szociális magatartásformák elsajáttítatása. További kiemelt feladatunk a szociális szerepekkel való megismertetés, a közös együttműködés támogatása, valamint a beilleszkedés segítése különböző csoportokba. (Hatos, 2008.)
A tanórákon a kooperatív tanulási módszerek alkalmazása egy jól használható eszköz a szocializációs és a társas kapcsolatok fejlesztésére.
Spencer Kagan szerint a kooperatív tanulás alapja az együttműködésen alapuló tanulásszervezés. Alapelvei a csoporton belüli párhuzamos interakciók, az egyéni felelősség vállalása, az építő egymásrautaltság és az egyenlő arányú részvétel. (Kagan, 2001.)
A tanulási csoport lehet heterogén vagy homogén összetételű, ez a feladat függvénye.
A feladat megoldása folyamán nem csak maga a feladat, hanem a csoporttagok kapcsolata is fontos. A pedagógus, mint kívülálló aktív szereplő, figyelemmel kíséri a munkát és szükség esetén segít. A folyamat végén az önértékelés és a tanulási folyamat értékelése a csoport feladata. (Kagan, 2001.)
A tanítási órákon többféle csoportot is összeállítunk, a feladat illetve a tanulók képességei alapján.
A csoportban végzett munka nagyon motiváló lehet, felkelti a diákok érdeklődését és több csoport esetén versenyhelyzetet is teremthetünk.
Fontos, hogy a diákok valamennyire már ismerjék egymást, mert ez alapján tudják majd ők maguk elosztani a feladatokat, valamint, hogy mi is ismerjük őket annyira, hogy mindenki a tudásszintjéhez és érdeklődési köréhez megfelelő feladatot kapja.

A gyakorlat
A kooperatív technikák szinte minden tantárgyban, sokféle téma feldolgozásánál alkalmazhatóak.
Háztartástan szakirányon jó példa szakmai elmélet tárgyból a komposztálásról tanultak összefoglalása.
A tanulókat két csoportra osztottam, figyelve arra, hogy a csoport összetétele hasonló legyen.
Az egyik csoportnak a komposztálható, a másik csoportnak a nem komposztálható anyagokról kellett plakátot készítenie. A plakát elkészítése után a csoport tagjai kiválasztottak maguk közül egy személyt, aki a másik csoportnak bemutatta az elkészített munkát, és elmondta, hogy mi az, ami komposztálható, vagy nem komposztálható. Így ez kiváló összefoglalása lett ennek a témakörnek. A tanulók egymástól is tanultak, és a közös munka közben szociális készségeik is fejlődtek.

Szintén szakmai elmélet tárgyból a környezettudatos háztartásról tanultakat foglaltuk össze.
A tanulókat két, hasonló összetételű csoportra osztottam, majd színes képes újságokat kaptak, amiben öt szempont szerinti képeket kellett keresniük: komposztálás, energiatakarékosság, víztakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés, ruhák újrahasznosítása. Az újságokból a képeket ki is kellett vágniuk és egy plakátra fel kellett ragasztaniuk. A plakátok elkészülte után a tanulók értékelték is a munkájukat.
A színes újságoknak köszönhetően a tanulók nagyon motiváltak voltak a munkára, szívesen keresték a képeket.
Ez a feladat a szociális készségeken túl a vizuális percepciót, kézügyességet, szem - kéz koordinációt, finommotorikát és a csoportosítási készséget is fejlesztette, miközben ezt egy szórakoztató tevékenységnek élték meg.

Számolás - mérés tantárgyból kiemelt feladatunk a tanulók konstruktív gondolkodásának fejlesztése.
Nagyon jó játék erre az építőkockával való építés.
A tanórán többféle módon is kipróbáltuk ezt, pármunkában és csoportmunkában is.
Az építőkocka elemeiből tornyot kellett építeni. Az építésnek időkerete is volt, három perc. A legemlékezetesebb a lányok a fiúk ellen csoportja volt. A fiúk nagyon magas tornyot szerettek volna építeni, ami a statika és a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve végül ledőlt. A lányok kisebb, de biztos alapokon álló tornyot építettek, így ők nyerték a játékot.
A tanulók eközben is rengeteget tanultak, fejlődtek szociális készségeik, szem - kéz koordinációjuk, vizuális és térbeli tájékozódásuk, ismerkedtek a statika és a fizika törvényeivel, és mindezt egy játékba foglalva.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csoportos - kooperatív feladatok közben a tanulók jobban megismerik egymást és önmagukat is.
Fejlesztik szociális készségeiket, és nagyon sok más területen is fejlődnek. A fejlesztő feladatokat játéknak, szórakozásnak élik meg.
Megértik, hogy felelősek a csoport összteljesítményéért, ezért motiváltabbak a munkára.
A csoport tagjai megtanulják egymást elfogadni.
Mivel nem egyéni, hanem csoportos munkát végeznek, ezért az egyéni gyengeségek kevésbé tűnnek ki. A munkában mindenki képességei szerint tud részt venni, és a végeredmény sikeressége minden tanulóban erősíti a pozitív énképet és növeli az önbizalmat.

Felhasznált irodalom:
Hatos Gy. (2005). Sajátos nevelési igények – sajátos didaktikai megfontolások. In Varga I. (szerk.) Speciális didaktika I. (pp. 9-28). Szeged: APC – Stúdió.
Hatos Gy. (2008). Nevelési célok, területek, módszerek. In Hatos Gy. Az értelmi akadályozottsággal élő emberek: nevelésük, életük. (pp. 155-197). Szeged: APC – Stúdió
Fejes András: Gerincvelő sérültek rehabilitációs pszichológiája. Medicina, Budapest, 1981.
Kagan, S. (2001). Kooperatív tanulás. Budapest: Önkonet

Csákváriné Lődi Krisztina
gyógypedagógus