Az ÉLET-FA pályázat célja, hogy a Világ Legnagyobb Tanóráján részt vevő osztályközösségek egy fához, mint élőhelyhez kapcsolódóan bemutassák az élővilág sokszínűségét. A diákok a közvetlen környezetükben válasszanak ki egy élő fát, tanulmányozzák, térképezzék fel, mint élőhelyet. Figyeljenek meg rajta minél több élőlényt. A kiválasztott fáról és a fához kötődő élőlényekről készítsenek fényképeket, rajzokat, szöveges feljegyzéseket, majd állítsanak össze egy maximum 3 oldalas összefoglaló bemutatót.

Az alábbiakban a kilencedik osztály pályázatát mutatjuk be.
"Égig ér az életfa
kilenc szarvas alatta
ágán tizenkét madár
földön jár és égen jár."
(Hervay Gizella: Életfa)

Amikor az Élet-fa pályázatot megtaláltam, eszembe ötlött, hogy ezt a szókapcsolatot kiejtve, „élet-fa", több dologra is gondolhatunk azon felül, amit a pályázati kiírás jelent. Iskolánk jelképe is egy életfa. „A fa törzse saját értelmezésünk szerint alapvető pedagógiai hitvallásunk, a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek a képviseletét jelképezi. A törzsből eredő ágak a gyermekek egyediségéből, sokféleségéből adódóan az egyéni igényekhez igazodó ellátást és az iskola szerteágazó tevékenységét szimbolizálja." ( http://www.hegyhatiskola.hu/hirek/162-meujult-intezmenyunk-uj-logoja , 2014. május 01., Ammerné Nagymihály Emília) Ahogy mi sokfélék vagyunk, úgy a természetben élő élőlények is, amelyek különböző életközösségeket alkotnak.

A pályázati kiírás szerint egy fáról, mint élőhelyről kell dokumentációt készíteni, többszöri megfigyelés alapján. Osztályom tanulói 14-19 éves, középsúlyos értelmi fogyatékos, illetve ehhez társuló autizmus spektrumzavarral élő fiatalok. Szókincsük szegényes, mondatalkotásuk fejletlen, ezért közös megfigyeléseinket én tolmácsolom.

A "Mi fánk" - így nevezik a gyerekek - az iskola parkjában, a sportpálya előtt helyezkedik el.

A fiatalok választották. Először a rajta pihenő széncinege vonta magára a figyelmüket, majd közelebb lopakodva felfedezték odvait, amikbe kíváncsian kukucskáltak bele.

Játékból megkopogtatták az üregek körüli részt, és megállapították, hogy üresen kong. Szomorúan konstatáltuk, hogy a fánk egy része már elpusztult. Erről árulkodnak száraz ágacskái, és lombkoronájából kiálló csupasz csonkolt ága is, ami a pár évvel ezelőtti ónos eső okozta katasztrófahelyzetre emlékeztet. Megsajnálva a fát megszeretgettük - vallom, hogy a növények is érzik a feléjük irányuló érzelmeket. (Osztályom tanulói nagyon érzékenyek a különböző érzelmi megnyilvánulásokra, rengeteg szeretetet tudnak adni.)

Ettől kezdve minden nap meglátogatjuk a fánkat, megfigyelve rajta az ősz okozta változásokat, élet jeleit kutatva rajta, majd átöleljük, így indulunk vissza a tanterembe tapasztalatainkat megbeszélni.

A fát körülsétálva megállapítottuk, hogy a természet milyen csodásan megújítja önmagát: a fa tövénél fiatal facsemete nő. A fa törzsét, lombkoronáját, a körülötte lévő talajt megfigyelve a következő élőlényekre találtunk rá, melyeket lefotóztunk, illetve ez alapján megpróbáltunk lerajzolni:
a fa törzsén többféle zuzmót találtunk, sárgát (valószínűleg sárga falizuzmót), szürkét, zöldet. Megbeszéltük, hogy a zuzmók indikátor élőlények: jelzik a levegő szennyezettségét. Szerencsére a zuzmók táplálékukat nem a fákból nyerik, így a fánkat nem károsítják.

Mohákat is felfedeztünk a fakérgen.

A fa odvában fagomba telepedett meg, mellette pókháló.

A mestert nem láttuk, így nem tudtuk megállapítani, milyen pók készítette. A pókról és a hálóról az egyik tanulónak eszébe jutott egy nemrég együtt tanult vers, a "Szállj, szállj ökörnyál" Nagyon szeretik Csanádi Imrének ezt a versét, így közösen el is szavaltuk a fa mellett. Az élővilág sokféleségét több művészeti alkotásban is megfigyelhetjük. A fát, a vele kapcsolatosan megfigyelt élőlényeket versekben, dalokban, művészeti alkotásokban is megkerestük.

Tovább vizsgálódva a fa törzsén és tövénél néhány hangyát fedeztünk fel. Az összegyűlt avart kicsit széttolva, alatta gyógynövény lapult, az útifű.

Közben egy-egy fuvallat megmozgatta a fa lombkoronáját, körülöttünk hullottak az elsárgult levelek. A hulló leveleket figyelve az egyik tanuló fehér tollpihét fedezett fel a fa ágai között. "Ez nem széncinege!" Állapították meg. Sajnos nem volt elég közel hozzánk a toll, hogy közelebbről is megvizsgáljuk.

A tanterembe visszatérve mindig megbeszéljük élményeinket. Örömmel fedezték fel, hogy a fa a tanterem ablakából is látszik, így bármikor rátekinthetnek, ha kedvük tartja. Informatika órán interneten megkerestük az általunk választott fát, közösen elolvastuk jellemzőit, összehasonlítottuk az általunk tapasztaltakkal. Megállapítottuk, hogy a "Mi fánk" egy bükkfa.

Végezetül a fánkat, a rajta és körülötte megfigyelt élőlényeket megpróbáltuk lerajzolni:

Tanulóink figyelme nehezen koncentrálható, nem tartós. Minden apró inger eltereli a figyelmüket. Néhányan nagyon nehezen állnak meg egy helyben, nehezen maradnak csendben, ám a természet jobban leköti őket, mint egy tantermi óra. Érzelmeiket megragadva, figyelmüket ráirányítva többségüket feltölti, megnyugtatja. Testközelből tapasztalhatják meg az évszakos változásokat és azt, hogy a természetet életközösségek alkotják (pont úgy, ahogy tanultuk). A pályázatra készülve érdeklődve keresték az élőlényeket, próbáltak minél többet felfedezni, lefotózni, hiszen aVilág Legnagyobb Tanóráján sokat beszéltünk az élővilág sokszínűségéről.

A "Mi fánk" esetében jelenleg nem a leggazdagabb az életközösség, de kíváncsian fogjuk figyelni napról napra, hogy a fa életközösségének összetétele hogyan fog változni az évszakok változásaival egyetemben.

Schrantz Anett
gyógypedagógus, munkaközösség vezető