2018. november 22.

Intézményünk Boldog Iskola programhoz való csatlakozásának nagyon örültem, hisz úgy éreztem, iskolánk eddig is boldog iskola volt. Kollégáim pozitív hozzáállásának, gyermek központúságának, segítőkészségének, iskolánk családias légkörének köszönhetően nap mint nap mosolygós fiatalokat és iskolai dolgozókat látunk. Mindezekhez jól kapcsolhatók a Boldog Iskola program elvei, hitvallása.

A programhoz való csatlakozás első évében, az általános és a készségfejlesztő iskolában minden hónapban más és más osztály vállalja a boldogságórák megtartását. Ebben a hónapban az általános iskolában a 6/b, a készségfejlesztő iskolában a 10. osztály tartotta meg a boldogságóráit.

A gyógypedagógusok a 6. osztályban a társas kapcsolatok ápolásának témakörét dolgozták fel, az autista gyerekekre adaptálva. Ez a téma azért is nagyon fontos számukra, mert a társas kapcsolatok, interakciók megértése, megfelelő kezdeményezése, fenntartása és lezárása sérült az autizmusban. A társas kapcsolatok ápolásának tematikája az osztály egész napját végig kísérte. Kezdve a reggeli babzsák foglalkozással, ami egy autizmus specifikus szociális-kommunikációs fejlesztési forma. Ezen az órán gyakorolták a szociális interakciókat, az egymástól való kérés folyamatát. A következő tevékenységet az ábrázolás, alakítás órákhoz kapcsolták: különböző technikákkal emberi alakokat festettek, melyekből "társas plakátot" készítettek, "Vigyázzunk egymásra!" címmel, középen megjelenítve az osztály tagjait is. Eredményes, jó hangulatú napot zártak, ami jól kapcsolódott a központi tematikához és az egyéni tanmenetekben meghatározott fejlesztési célokhoz is.

A szakiskolában a "Boldogító jócselekedetek" témakörét dolgoztuk fel, ami szervesen kapcsolódik mindennapi tevékenységeinkhez: osztályommal minden nap az első órát egy pozitív gondolat vagy cselekedet megbeszélésével kezdjük. Megbeszéljük, kivel milyen jó dolog történt reggel, vagy fog történni a nap folyamán. Pozitív életszemléletet tanítok nekik, ami szerintem elengedhetetlen a boldogságunkhoz, kihat testi és lelki egészségünkre is. Ezen felül kis közösségünkben folyamatosan jelen van az egymásra történő odafigyelés, egymás megsegítése, hiszen nem vagyunk egyformán ügyesek. Ezt fontosnak tartom a különböző szociális készségek elsajátítása, a szociális és érzelmi intelligencia fejlesztése szempontjából. Ehhez kapcsoltam boldogságóráim e havi témáját. Miután megfogalmaztuk, mit jelent a jócselekedet, megbeszéltük, kinek miben szoktunk segíteni mindennapjaink során. Volt, aki rendszeresen nagypapájának segít felállni, mert fáj a lába. Többen édesanyjuknak segítenek takarítani, mosogatni, vagy édesapjuknak a kerti munkákban. Mások egy-egy társuk megsegítését hozták fel példának. Szó került a szegények és elesettek megsegítéséről, feleslegessé vált tárgyaink, játékaink, könyveink elajándékozásáról azoknak, akik rászorulnak. A sok példát felsorolva egy közös dolgot mindenki megfogalmazott: jó érzés segíteni, akinek segítettek, boldoggá tették. A fiatalok ügyesen konkretizálták, hogy ezeket a pozitív érzéseket a szívükben érezték.

A boldogságóra megtartásának alkalmából készültünk az általános iskola 6/b osztályával való találkozásra, egy közös fénykép erejéig. Tanulóim izgatottan készítették kis ajándékukat, egy papírszívet, melyet 1-1 kiválasztott gyermeknek adtak át. Az osztályba visszatérve konstatáltuk, hogy öröm kapni, de adni is.
Végezetül "A szorgalmas és a rest leány" című népmesét dolgoztuk fel, melynek kapcsán megbeszéltük, mit jelent: "Jótett helyébe jót várj!"
Aki jót cselekszik, odafigyel embertársaira, rendszeresen segít másoknak, jó érzés járja át, és ha rendszeresen teszi, boldogabb, egészségesebb emberré válik.

Schrantz Anett 
gyógypedagógus