2014. február 05.

Végre leesett a hó! Sokat vártunk rá. A tervezett kirándulásunkat a rossz idő miatt el kellett halasztanunk. Pedig minden nap valamelyik diák megkérdezte, hogy mikor megyünk. Most (január 30-án) végre sikerült, ráadásul gyönyörű időben. A nap második felében 36 tanuló részvételével két és fél órás túrát tettünk a Budai‑hegységben a Budaörsi‑kopárokhoz, ahol gyönyörű táj és kilátás fogadott bennünket.

A kirándulások népszerűségét a résztvevő tanulók magas száma is mutatja. Ám a gyerekek érdeklődése látszott az egész program során. Már a gyülekezés is nagy izgalommal, várakozással telt, a sok kérdés útközben is folyamatosan záporozott a kísérő tanárok felé. A buszos utazás, a túra és a havas játékok közben is példamutató magatartás mellett sikerült jól éreznünk magunkat. A mozgás és a tiszta levegő egészségre való pozitív hatása mellett a közösségünk, kapcsolataink is fejlődtek, és sok új ismeretet sajátíthattunk el. A szervezésben részt vettek az iskolai diákönkormányzat (TÖNK) tagjai. Nekik és a kísérőknek köszönjük a segítséget, az iskola vezetésének pedig a lehetőséget.

Tavasszal újabb túrákat tervezünk, amire minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Varga Károly           
természetjáró szakkör vezetője

 
Tanulóink beszámolója a kirándulásról: 

 Budaörsi Kopárok kirándulás 

Tegnap a fél iskolával kirándulni mentünk a Budaörsi Kopárokhoz.

Harmadik óra után volt a gyülekező az aulában. Mindenki választott egy párt magának és sorba álltunk. Mikor sorba álltunk kimentünk a buszmegállóhoz. Ott felszálltunk a buszra és a végállomásig mentünk. Ott leszálltunk és gyalog mentünk a Budaörsi Kopárokig. Útközben csodáltuk a szép havas erdőt, és jobban is élvezhettük volna, ha a fiúk nem hógolyóztak volna egész úton. Laura és én azt figyeltük, hátha felbukkan valamilyen kis erdei állat, de állatok helyet csak a lábnyomaikat találtuk. Mikor felértünk a Budaörsi Kopárokhoz mindenki körülnézhetett. Nagyon szép volt a kilátás, még szerintem a családomnak is tetszett volna. Végül visszafelé indultunk. Nagyon fújt a szél és mindenki kezdett fáradni. Kivéve a fiúk, ők még mindig viccelődtek a hógolyózással. Visszafelé menve észrevettünk egy fán két mókus odút. Azt gondoltuk, abban az odúban biztos vannak mókusok, akik éppen téli pihenőt tartanak. Visszafelé menve már nagyon elfáradtunk. Mikor megérkezett a busz mindenki elfoglalta az üléseket.

Jól éreztem magam és legalább kint voltam a friss levegőn. Remélem, hogy legközelebb is elmegyünk kirándulni valahová!

Jelenfi Kitti

Kirándulás a Budaörsi Kopárokon

Csütörtök délelőtt 11 órakor gyülekeztünk az aulában, ahol Károly bácsi egy kis figyelmet kért, és elmondta, hogy a Budaörsi kopárokra megyünk kirándulni. Elkérte minden tanulótól, aki jött a kirándulásra a bérletét.
Mindenki izgatottan várta a kirándulást.
Az iskolából elindultunk a gyermekvasút buszmegállóhoz, felszálltunk a buszra és a végállomásig mentünk (KFKI). Onnan gyalog mentünk, közben mindenkinek jó volt a kedve, még a felnőtteknek és a tanulóknak is.
Útközben sokat beszélgettem Pozsár Barbival, és Lajkó Violával, és persze a Hoffman Lacival.
Valaki kitalálta, hogy gyaloglás közben hógolyózzunk, így mindenki dobált mindenkit, viszont a felnőttek arra kérték a gyerekeket, hogy fejre és arcra nem szabad célozni csak testre.

A KFKI végállomástól nem volt messze a kirándulás úti célja, legalább levegőn voltunk. Amikor oda értünk a Budaörsi kopárokhoz ez egy hegyes, szép kilátású hely volt, ahol nagyon szépen lehetett látni a tájat. Károly bácsi készített képeket a gyerekekről, a Laci is készített képet Barbiról.
Budaörs a Budai-hegység déli peremén, a település nevét viselő medencében helyezkedik el. A medence északi oldalán három párhuzamos vonulatban sajátos hangulatú dolomithegyek emelkednek, a Budaörsi-kopárok (Kő-hegy, Odvas-hegy, Út-hegy), a Csiki-hegyek és a Törökugrató. Ezek az egyedülálló természeti értékeink a Budai Tájvédelmi Körzethez tartoznak.
Kb olyan 20percet voltunk a helyszínen, utána elkezdtünk hazafelé gyalogolni, közben itt már lehetett érezni, hogy lehűlt a levegő.

Én szerintem visszafelé lassabban haladtunk, pedig vártam, hogy visszaérjünk az iskolába, mert én kezdtem már éhes lenni. Felszálltunk a buszra és visszaérkeztünk olyan 13:40 perc körül.
Én nagyon élveztem a kirándulást, szerintem erre érdemes volt elmenni, mert egy szép élmény és kellemes időtöltés volt.

Gabura Péter

Fotók: Varga Károly