Hegyvidék Újság, 2015. június 04. www.hegyvidekujsag.eu
A Gennaro Verolino iskolában rendezett Gyógypedagógiai Intézmények Fővárosi Kulturális Fesztiválja ismételten bebizonyította: a tehetség olyan adomány, ami nem ismer korlátokat.
„Aki tehetséggel született, arra van utalva, hogy ezt használja is, megtalálva ezzel a legnagyszerűbb boldogságot" – ezzel a Goethe-gondolattal lehetne leginkább jellemezni a negyvenegyedik alkalommal megrendezett Gyógypedagógiai Intézmények Fővárosi Kulturális Fesztiválját. A rendezvénynek sorrendben tizenkilencedszer adott otthont a hegyvidéki Gennaro Verolino Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Készségfejlesztő Szakiskola, ahol közel nyolcszázötven diákot láttak vendégül a Nemzeti Tehetségprogram, továbbá a fővárosi és a Hegyvidéki Önkormányzat anyagi támogatásával.
A fellépők öt kategóriában, mintegy száznegyven műsorszámban, vers- és prózamondásban, ének-zenében, színészetben, bábozásban, valamint táncban mutatták meg, mennyire tehetségesek. A szokásoknak megfelelően az idén is egy különleges produkció nyitotta meg a fesztivált: La Fontaine állatmeséiből a Garabonciás Gyermekegyüttes és a Dió Általános Iskola fogyatékkal élő diákjai adtak elő részleteket, bebizonyítva, hogy a művészet eltünteti az emberek közti különbségeket.
Erre hívta fel a figyelmet Ammerné Nagymihály Emília igazgató, aki elmondta: a rendezvény egyik célja, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek és fiatalok művészetekben megmutatkozó tehetségének bemutatásával elősegítse a fogyatékkal élők társadalmi integrációjának folyamatát. Ennek lényeges eleme az együttműködés, valamint egymás feltételek nélküli elfogadása. A fesztiválon mindenki megtapasztalhatja, milyen csodákra képes a fellépők tehetsége, kitartása és az a szeretet, ahogyan ezt a talentumot a helyes irányba terelik a pedagógusok. Ennek köszönhető, hogy minden egyes műsorszámban felcsillan az alkotó ember csodája.
Az előadásokat látva bátran kijelenthető, hogy az igazgató cseppet sem túlzott, hiszen a színpadokon egymást követő műsorszámok színvonala semmiben sem maradt el a diákfesztiválokon megszokottól. Sőt, ha a lelkesedést is figyelembe vesszük, bizony, talán túl is szárnyalta azt.
Nem véletlen tehát, hogy a szakmai zsűri kizárólag dobogós helyeket hirdetett ki. A 66 arany, 40 ezüst és 25 bronz oklevél azt jelentette, hogy a tehetség ünnepén mindenki győztesnek érezhette magát. Természetesen az ajándékok sem hiányozhattak, a fiatalok édességet és tárgyjutalmakat kaptak, de ennél is fontosabb, hogy valamennyien élményekkel telve, boldogan térhettek haza.
(-ály)
