2021. március 13.

„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.”

(Vörösmarty Mihály: Szózat)

Rendületlenül, szilárdan állva, megingathatatlanul… Így küzdöttek magyarjaink 1848-49-ben a szabadságukért: országunk függetlenségéért, a törvény előtti egyenlőségért, a sajtószabadságért.

Tavaly még az iskolában – bár már csak az osztályokban - emlékeztünk meg egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünkről, az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. A tanulók ünneplőbe öltöztették az osztálytermeket: az általános iskola tanulói kokárdákat színeztek, nemzeti színű zászlókat készítettek, katonadalokat énekeltek. A készségfejlesztő iskola diákjai megemlékeztek a több mint 170 évvel ezelőtti történésekről, verseket szavaltak, megalkották saját 12 pontjukat.

Idén még szűkebb körben emlékeztünk: mindannyian otthon, a digitális oktatás lehetőségeivel élve. Az általános iskolások feladatlapot kaptak, melyen különböző technikákkal kiszínezhették, kidíszíthették nemzeti jelképeinket: a kokárdát és a lobogót. Nemzeti színű  tulipánt készítettek, miközben meghallgatták a már jól ismert Kossuth nótát. A készségfejlesztő iskola diákjai online óra keretében, ünneplő ruhában, kokárdával a mellkasukon idézték fel a forradalom eseményeit. Kokárdát készítettek, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot.

Nemzeti ünnepünk megtartásával, a magasztos költemények eléneklésével kicsit visszatekintünk elődeink múltjába. Átérezzük az ünnep hangulatát, tudatosítva azt, hogy ma nekik köszönhetjük szabadságunkat.

Latorcainé Vavreczky Mária
gyógypedagógus