2020. december 21.

„A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép- nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta.” – mormolom magamban az ismert gyermekverset, miközben számba veszem az utóbbi hetek iskolai eseményeit. 
Az adventi időszak kezdetével a gyermekek mindennapjait úgy alakítottuk, hogy minden nap tartogasson egy-egy apró meglepetést, élményt, amely széppé teszi a várakozás időszakát.Folyamatosan készültek az osztályok és az iskola feldíszítéséhez és ajándék gyanánt a csillagok, koszorúk, zsákocskák és díszes dobozok, lassacskán meggyúltak a gyertyák, kigyúltak a fények. A karácsonyfát – ebben az évben hamarabb állítottuk fel az aulában, hogy a gyerekek minél tovább tudjanak gyönyörködni benne.

Ebben a rendkívüli időszakban másképpen, de nem kevésbé izgatottan zajlott a karácsonyi készülődés. Sőt, talán most nagyobb lelkesedéssel adtuk át magunkat a karácsonyi készülődésnek, hiszen tudtuk azt, hogy a készülődés egy meghitt osztályszintű karácsonyi ünnepségben teljesedhet ki, az iskolai ünnepségről le kell mondanunk.

Igen, ez a karácsony más lesz. Másképpen készülődünk és másképpen fogunk ünnepelni is. Más érzésekkel gyújtjuk majd meg a gyertyákat a karácsonyfán és másképpen fog szólni a csengettyű is. Talán nem is lesz velünk együtt mindenki a fa körül, akit szerettünk volna magunk mellett tudni a gyermek születésének éjjelén.

Azonban ha fizikailag nem is, de lélekben együtt lehetünk szeretteinkkel. A szeretet ereje nem csak akkor működik, ha egymás közelében vagyunk. A szeretet láthatatlan kötelékkel köt össze bennünket. A szeretet erőt, biztonságot és támaszt nyújt, feltétel nélkül elfogad, támogat, vigasztal, dédelget, óv és bizakodóvá tesz.

S ha most, ezen a különleges karácsonyon is hagyjuk, hogy elárasszon bennünket a szeretet és a hála érzése, a karácsonyi csoda újra megtörténik velünk, ajándékként megkapjuk a fényt, és újra teljes szívünkkel ünnepelhetjük a csoda születését.

Rajtad, rajtunk múlik, hogy mennyi varázslatban és csodában lesz részünk, ezen a különleges karácsonyon. „Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja.” – írja Babits Mihály.
A saját, belső békéjét mindenki csak önmaga teremtheti meg.

Igen, a karácsony mindig szép. Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!

Ammerné Nagymihály Emília
intézményvezető