2020. december 07.

Még mielőtt a fenti kijelentésemet egy idősödő hölgy gyermekes hóbortjának tartanák, elmondom a történetünket.
Régóta világos számunkra, hogy ebben az évben semmi nem szokványos módon történik, így sem a Mikulás, sem a Krampusz nem oszthatja a puttonyból az édesség csomagokat. Azonban azt is tudtuk már néhány hete, mert a Mikulás jelezte számunkra egyik növendékünk szülei - Kiss Noémi és Kiss András szigetszentmiklósi család - által, hogy lesznek kiosztható mikulás csomagok és valahogy eljutnak majd az iskolába, hogy azután méltó tulajdonosaikhoz, a gyermekekhez kerüljenek. Köszönjük szépen az adományukat!

És láss csodát!
Ma reggel, amikor megérkeztem az iskolába, az irodám telis-tele volt ajándékcsomagokkal.
A gyerekek az elmúlt hét napjaiban nagy izgalommal készültek, várták a Mikulást. Levelet írtak, dalokat tanultak.Bizony, bizony ez nem volt hiábavaló, mert ma - hiszen mindenki jó gyerek volt -, meg is kapták a finomságokkal teletömött édesség csomagokat.
Én hiszek a Mikulásban. Igen, hiszek abban, hogy ma is él Szent Miklós erkölcsi hagyatéka. Hogy manapság is - ahogy a történetemből is látszik -, közöttünk járnak azok az emberek, akiknek fontos az, hogy a gyerekeknek meglepetést, örömet okozzanak, hogy éltessék azt az érzést, hogy érdemes hinni a csodákban.

Ammerné Nagymihály Emília
intézményvezető