2020. január 01.

Minden bizonnyal egy újabb kihívásokkal teli év első lépéseit várva bábáskodunk az év utolsó percei felett.
A Szilveszter mindig a vidám percek, az öröm ünnepe, a jókívánságok éjszakája. Ilyenkor nemcsak az ismerősöknek, a családtagoknak, hanem az éjszaka vidám kavalkádjában az utunkba kerülő idegeneknek, ismeretleneknek is minden jót kívánunk.
A jókívánságokkal azt fejezzük ki, hogy abban a percben mindnyájan egymás javát akarjuk.

Így, Szilveszter éjszakáján azt kívánom magunknak, hogy ne csak ezen a mámoros éjszakán akarjuk egymás javát, hanem az év minden napján igyekezzünk egymást segíteni, elfogadni, megérteni. Remélhetőleg akkor a nagy problémáinkból kis segítséggel kis gondok lesznek, amelyek kis segítséggel megoldhatóvá szelídülnek.

Egy kis közösség tagjaiként, mint amilyen a munkahelyi közösség, nekünk, gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, legyünk pedagógusok, pedagógiai munkát segítők, vagy az iskolába dolgozó egyéb szakemberek, fokozott felelősségünk van az egymás iránti tolerancia gyakorlásában. Hiszen tanítványaink számára mindig ezt kérjük a többségi társadalom tagjaitól, az elfogadást, a befogadást, a szeretetet. Hogyan várhatnánk ennek a nagyobb közösségben történő érvényesülését, ha mimagunk, az egyes emberek a közvetlen környezetünkben ezt egymással nem tudjuk megvalósítani.

Tegyük hát félre emberi kapcsolatainkból az egymás iránti irigységet, a féltékenységet, rosszindulatot, az előítéletességet és a gőgöt, így talán a nagyobb közösségben is megkapjuk a magunk és tanítványaink számára azt a bánásmódot, amire mindig vágyunk.

Ezért most az év minden napjára kívánom mindenkinek, amit így Szilveszterkor szokás, vagyis a legjobbakat.

"Úgy kell cselekednem másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem is cselekedjenek!" (Platón, Hellász, Kr.e. 4. sz.)

Ammerné Nagymihály Emília
intézményvezető