2019. március 15.
„Üdvöz légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!"
Ezeket a sorokat írta a naplójába Petőfi Sándor 1848. március 15-én. Azon a napon jegyezte fel ezeket a mondatokat, amely nap mára igazi jelképpé vált, amely nemzetünk szabadságszeretetét és függetlenség iránti vágyát üzeni már 171 év messzeségéből.
Nagy öröm számunkra, hogy a hozzánk járó gyermekek, fiatalok átélik ennek az ünnepnek a különlegességét, érzik, tudják, hogy mit ünneplünk, pedig ezeket az eseményeket nem élték meg, így igazából nem foglalkoztatja őket például a szabadság, vagy a haza kérdése, hisz természetes számukra, hogy mindez megvan.
Az ünnepet megelőző héten minden osztályban szó került az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról, a fiatalok megismerték az események láncolatát, tudják, hogy a katonáknak régen csatákban kellett megvívniuk egymással azért, hogy mi, emberek most békében élhessünk egymás mellett. A kisebbek, bár nem értik még ennek az ünnepnek a tartalmát, lelkesen színezték a kokárdát, meneteltek dobszóra az „Aki nem lép egyszerre" mondóka rigmusára.
Mégis, itt a közös ünneplés során éltük meg, érezték meg sokan tanítványaink közül azt a hazaszeretet, nemzeti öntudatot, hogy magyarok vagyunk, hogy Magyarország a hazánk, és a múltunkat tisztelni kell.
Ammerné Nagymihály Emília
intézményvezető