2014. február 06.

A közelmúltban megbeszéléssel egybekötött 'házi továbbképzést' tartott az Általános iskolai munkaközösség. Ennek kettős célja volt: az Autizmus Alapítvány által szervezett 'Autizmussal élő gyermekek szociális és kommunikációs készségeinek fejlesztése' továbbképzésen szerzett tapasztalatok továbbadása a munkaközösség tagjai számára, emellett a három szegregált autista osztály módszereinek, dokumentációjának egységesítése.

Iskolánkban az autizmussal élő tanulók oktatása és fejlesztése gondos felmérést és tervezést követően személyre szabottan történik. Felmérjük többek között a kognitív készségeket (különös tekintettel a tantárgyi oktatás előfeltételeire); a szimbólumszintet; a szociális (pl. játék, utánzás, nonverbális és verbális szociális interakciók) és kommunikációs készségeket (pl. spontán kommunikáció szintje, kommunikációs funkciók, társas-érzelmi készségek); motiválhatóságot; szenzoros eltéréseket; problémamegoldással és viselkedésszervezéssel kapcsolatos jellemzőket, illetve az önkiszolgálás szintjét. Mindezek alapján a gyerekek számára egyéni tanmeneteket készítünk, melyeknek hangsúlyos részét képezi a szociális és kommunikációs fejlesztéssel kapcsolatos tervezés, emellett rövid és hosszú távú célok kijelölése az önellátás és a szabadidős tevékenységek területén. Az autizmus spektrum heterogenitása miatt csak így valósítható meg a megfelelően differenciált ellátás.
A foglalkozások és tanórák forgó-rendszerben zajlanak, egyszerre maximum két gyermek végzi ugyanazt a tevékenységet (szakember irányítása mellett). Az új készségek elsajátítása kétszemélyes helyzetben történik, legyen szó akár tantárgyi oktatásról, habilitációról, játékra nevelésről vagy kommunikációs fejlesztésről. Emellett 2-3 fős fejlesztő csoportokat alakítottunk ki, ahol a pedagógusok célja - változatos, autizmus-specifikus módszerek segítségével- kifejezetten a szociális megértés, a szociális világban való eligazodás elősegítése. Az osztályokban nagy figyelmet fordítunk a környezet strukturálására, vizuális támpontok használatára és a napi tevékenységek, feladatok adott gyermek számára leginkább érthető előrejelzésére. Minden gyermek személyre szabott napirendet használ (melyben megfelelő szimbólumszinten meghatározott időintervallumot jelzünk előre). A különböző tevékenységeknek meghatározott és vizuálisan egyértelműen jelölt helye van, ami amellett, hogy fokozza a gyerekek biztonságérzetét, elősegíti a nagyobb fokú önállóságot. Tanulás, habilitáció és önálló kódos munka során strukturált, átlátható, a tanulók számára egyértelmű munkarenddel és munkaszervezéssel dolgozunk. Nagy hangsúlyt fektetünk az augmentatív kommunikációs eszközök használatára és arra, hogy a környezet kommunikáció szempontjából minél motiválóbb legyen. Igyekszünk adaptálni az osztályok működését és módszereit a gyerekek speciális szükségleteihez, hogy biztonságos és a tanulás, fejlődés szempontjából lehető legmegfelelőbb környezetben tölthessék általános iskolai éveiket.

„ Ha valaki autista, az nem azt jelenti, hogy nem ember. Azt azonban jelenti, hogy idegen. Azt jelenti, hogy ami mások számára normális, az az én számomra nem normális, és ami az én számomra normális, az mások számára nem normális. Bizonyos szempontból borzasztó hiányosan vagyok felszerelkezve a világban való túléléshez, úgy, mint egy földönkívüli, aki tájékozódási útmutató nélkül ittrekedt. Személyiségem azonban érintetlen. Énem sértetlen. Értékesnek és értelmesnek tartom az életet, és nem szeretném, ha kigyógyítanának abból, hogy önmagam legyek... Tiszteljenek meg azzal, hogy képességeimnek megfelelően érintkeznek velem – ismerjék fel, hogy mi egyformán idegenek vagyunk egymásnak, hogy az én létezési módjaim nem csupán az Önök létezési módjainak hibás változatai. Kérdőjelezzék meg a feltevéseiket. Határozzák meg a saját feltételeiket. Dolgozzanak velem együtt azon, hogy hidat tudjunk építeni egymás között."
(Jim Sinclair)

Mándoki Noémi 
gyógypedagógus